Szegedi Német Színház

Ők persze nem voltak hivatásos színészek, de fennmaradt források szerint tehetséggel alakították a rájuk bízott karaktereket, ami az intézmény, a diákok és a közönség számára is sokat jelentett. Ekkor még nagyrészt különbözött egy –egy előadás a maitól. Eleinte nem volt díszlet, jelmez vagy erre a célra kialakított világítás, volt, hogy férfiak játszottak el nőket, de az is előfordult, hogy ideiglenesen a nők bújtak férfiruhába.
Az első és az azt követő évek fellépései latin nyelven folytak. A nyelvi változás tekintetében az 1720-as évek végén, egy helyi tanár által írt mű jelentett áttörést, „Az asszonyuralom szerencsétlen volta”. Melynek tartalmát németül is nyomtatták, a darabot németül is előadták a grammatista osztály növendékei. 1735-ben épült fel az első színpad, feltehetőleg a piaristák telkén, az iskola mellett, ahol évente többször helyet kaptak színi játékok. Természetesen magyarul is adtak elő drámát, de mivel 1752-ben egy tűz miatt a színpad beomlott, sokáig csak ritkán fordult elő színjátszás a városban, bármely nyelvről volt szó.
A 80-as években elérkezett az újabb fellendülés ideje, megjelent az első világi német társulat. A következő évtizedben viszont a magyar oldal gyarapodott, de a 18. század végére ismét sokakat szórakoztattak a német színészek.
A 19. századot akár a változások korának is nevezhetnénk, ami számunkra ugyan történelem, de az akkor élő embereknek nagyon is valóság volt. Mivel politikailag eseménydús időszakról beszélünk, érthető, hogy a mindennapi élet is megérezte a hatásokat, ebbe a színház helyzete is beletartozott. Ekkortájt erősödött meg a magyar nemzeti öntudat és a kulturális területen érvényesített akarat is fontossá vált. Magától értetődő módon igyekeztek kiépíteni magyar színházat, magyar lelkületű darabokkal.
Ugyanakkor a német színjátszás nem szűnt meg és sosem akarták azt erővel megszüntetni. Ám mozgalmakat szerveztek ellene, de az ingyenes, szórakoztató előadások még így is vonzották a közönséget. 1842-ig prózát játszottak, 1875-ig pedig szívesebben foglalatoskodtak daljátékokkal, talán azért, mert az érdeklődők azt favorizálták jobban.
1840 és ’43 között működött Komlóssy Ferenc társulata, a német színészekkel párhuzamosan. Tehát választási lehetőség kínálkozott. Magyar és német előadásokat is hallgathattak a műkedvelők. A Komlóssy- féle társaság nagy népszerűségnek örvendett s később a forradalom évében is szeretettel pártolta a szegedi nép a magyar színdarabokat. Hiszen részükről ugyanúgy érvényesült az identitás megerősítésének lehetősége, mint a német lakosság esetében egy német nyelvű előadás során.