A SZEGEDI NÉMETEK TÖRTÉNETE
A szegedi őslakosság első, említésre méltó találkozása a németséggel az 1680-as évekre tehető, mikor is Szeged a bécsi főhaditanács fontos hadműveleti központja volt. Ebben az időben a császári udvar Szegedre „német” postamestert nevezett ki.
A külföldi, így a német telepesek bevándorlása a XVIII. századot jellemezte. A betelepült iparosok és kereskedők elsősorban az osztrák tartományból származtak. Ekkor a belvárost (a Palánkot) szinte csak németek és szerbek lakták. Ezért kapott német jelleget a belváros gazdasági és kulturális élete. A német anyanyelvű lakosok túlnyomórészt kisiparral és kereskedelemmel foglalkoztak.
( Német nyelvű kisiparosok, kereskedőkről lsd bővebben)
A németek nyelve, divatja, kultúrája, szokásai és hagyományai az őslakosság életében is egyre nagyobb teret kaptak.
Német iskola is működött a városban. Szeged vonzását a délvidéki németség körében az is bizonyítja, hogy a város iskoláiba özönlő német ajkú tanulók számára 1890-ben a délvidéki Gyertyámos község lakói a Kálvária sgt. 10. sz. alatt egy diákotthont alapítottak. A német nyelvű színjátszás úgyszintén nagy hagyományokra tekinthet vissza, hiszen. Szegednek német színháza volt.
( Színházról lsd bővebben)
A XIX. Század második felében a bánáti németség folyamatos beáramlása ellenére a magyarosítás és a nem mindig önkéntes asszimiláció következtében felgyorsult a szegedi németség beolvadása. Ez a folyamat a második világháború után folytatódott, többen ekkor magyarosították családnevüket. A magyarországi német intézmények, így a szegediek sorsát is jól példázza az 1852-ben Versecen megnyílt Katolikus Német Tanítóképző Intézet sorsa, amelyet 1871-ben a szegedi tanítóképzőbe (utóbbit pedig 1963-ban a Szegedi Tanítóképző Főiskolába) olvasztottak. A hatvanas-hetvenes években számos, az NDK-ban dolgozó magyar fiatal költözött haza német ajkú házastársával. Emiatt a Szegedre került német nemzetiségűek többsége nő. Ők, akik a mindennapi életben is németül beszéltek és beszélnek ma is családtagjaikkal. Ennek köszönhetően gyermekeik is anyanyelvi szinten beszélik a német nyelvet. Ez a korosztály már kettős identitású, s általában jobban beszélnek németül, mint a régi német családok leszármazottai, akik a családban csak ritkán beszélték anyanyelvüket.
Jelentős azoknak a német nemzetiségűeknek a száma, akik az ország más városaiból jöttek és az egyetem, vagy a főiskola elvégzése után itt alapítottak családot és itt telepedtek le.
A nyolcvanas évek végétől sokat változott a hazai németség anyaországgal való kapcsolata. Ettől kezdve Németország jelentős támogatásban részesítette a magyarországi német kisebbséget, ez a támogatás eleinte nem Szegedre érkezett, inkább az egykori kitelepítések által sújtott dunántúli területekre. Az elmúlt évtizedekben ebben is változás történt. A kétezres évek elején a bonni kormány két alkalommal is anyagi segítséget nyújtott a szegedi németeknek a kisebbségi önkormányzaton és az egyesületen keresztül.
NÉPSZÁMLÁLÁSI ADATOK:
(A népesség nemzetiség, anyanyelv, családi, baráti közösségben használt nyelv és kulturális kötődés szerint.)
A népszámlálási adatok szerint 1990-ben Szegeden 232-en vallották anyanyelvüknek a németet. Zömük vegyes házasságban élt, s a házastárs magyar volt.
A 2001. évi népszámlálási adatok szerint Szegeden a német nemzetiséghez tartozónak, továbbá a német hagyományokhoz kötődőnek valamint német anyanyelvűnek vallotta magát 986 fő. 2011.évi népszámlálási adatok alapján azonban ez a szám már jelentősen megnövekedett, 1516 szegedi lakos vallotta német nemzetiséghez tartozónak magát, ebből a németet anyanyelvének 299 fő vallotta.
Csongrád – Csanád megyében a 2011-es KSH adatok alapján 2556 fő vallotta magát német nemzetiségűnek, ebből települési elosztásban a legtöbb Szegeden lakik,1516 fő. További megyei településeken, mint Hódmezővásárhelyen 230 Fő, Makón 87 fő és Szentesen 93 fő.